Változik a világ, vele változom én is...06. fejezet

Változik a világ, vele változom én is...6. fejezet

Nagyon Boldog Előkarácsonat kívánok ezzel a fejezettel mindenkinek, aki olvassa a történetem.Végre idáig is eljuttam barátnőm hathatós fenékbe rugdosása után.

<< előző

Az álmom mégsem volt olyan pihentető és nyugodt, mint ahogy reméltem. Mélyen a tudatalattimban végig ott motoszkált, hogy hogyan is kellene tálalnom a többieknek a velem történteket, mivel is kellene kezdenem. Nem egyszerű egy ilyen horderejű dolgot értelmesen és érthetően összefoglalni és megosztani másokkal. Fáradtan és nyúzottan keltem ki az ágyból, miközben tudatosult bennem, hogy újkeletű alkatrészeim ismét láthatóvá váltak, így még azokkal is kezdenem kell valamit, hogy a többiek ne kapjanak rögtön kezdésnek szívinfarktust. Nem egyszerű az életem. Nagy nehezen kivonszolom magam a fürdőbe, elvégzem reggeli teendőimet, melyek közé immár az álcázás is beletartozik, majd felöltözve egy tegnapihoz hasonló szettbe a fejembe nyomom a baseball sapkámat, ami úgy néz ki, hogy állandó kelléke lesz a ruhatáramnak és leslattyogok az étkezőbe, ahol a többiek már mind asztalhoz ültek.

 - Szép jó reggelt, Csipkerózsika, azt hitem már fel kell valakit küldenem hozzád, hogy csókjával életet lehelljen beléd – gügyögi nekem rögtön oda Draco, amint meglát.

 - Ne légy állszent, tudom, hogy te akartál volna a szerencsés lenni – vigyorgok rá, mire halvány pír futja el az arcát, majd hirtelen észbe kapok. – Honnan tudod, hogy ki az a Csipkerózsika?

 - Olvastam a Grimm meséket, a Grimm fivérek varázslók voltak, csak a muglik kissé elferdítették a történeteiket. – Húzta fel az orrát Draco, miközben a pír tovább terjedt a nyaka felé.

 - Hé, Harry! Miért van már megint az a furcsa valami a fejeden? – kérdezte Theo.

 - Baseball sapkának hívják egyébként és majd reggeli után elmondom, hogy miért van rajtam, de most éhen halok, szóval együnk – azzal leültem az asztalhoz és szedtem egy kis tojást és szalonnát.

Miután nyugodtan beszélgetve megreggeliztünk, egy kis limonádéval és vajsörrel áttelepedtünk a nappaliba, és mindenki elhelyezkedett egy-egy kényelmes kanapén vagy fotelben. Meglepve kellett megállapítanom, hogy valahogy sikerült mindenkinek úgy leülnie, hogy én kerüljek a központi helyre. Nagy sóhajjal ültem le és sorban mindenkinek a szemébe néztem egy kissé elbizonytalanodva.

 - Csak kezdj bele, Harry. Senki sem fog sem kevesebbet, sem többet elvárni tőled, bármit is kell velünk megosztanod és úgy vélem, hogy utána nekünk is el kell még mesélnünk pár dolgot.

 - Na igen, csak nem tudom hol is kezdjem, mert elég sok mindenről kellene beszélnem és minden összefügg.

 - Akkor kezd ott, hogy mitől lettél ilyen bomba pasi – vigyorog rám.

 - Kösz, Pansy, kezd kisebbségi érzésem lenni – nevet fel Blaise.

 - Igazából én sem értem teljesen, de a koboldok szerint köze van ahhoz, hogy betöltöttem a 17. születésnapomat.

 - Igen, én is erre tippeltem, manifesztálódott a vérvonalbeli varázsképességed, legalábbis velem az történt három napja, csak az nem volt ilyen látványos változás.

 - És még nem is láttatok mindent – motyogom, miután Neville befejezi. – Igen, nekem is ezt mondták, csakhogy ennél egy kicsit bonyolultabb a dolog. Két napja reggel már nagyjából így néztem ki, amikor felébredtem.

 - Hogy érted, hogy nagyjából? – szól közbe Draco.

 - Igen, csak nagyjából, mert történt pár olyan változás, amelyeket, ha szem előtt hagyok, akkor nem léphetnék ki nyugodt szívvel a szobámból sem.

 - Ezt hogy érted? – kérdezi Theo.

 - Így – ezzel lekapom a fejemről a sapkámat és a két rókafülem abban a pillanatban előbukkan izgatott morajt váltva ki a többiekből.

 - Hát ez igazán cuki – nyög fel nevetve Draco.

 - Haha, nagyon vicces, de majd nem nevetsz, ha meglátod a többit.

Lehunyom a szemem és koncentrálok egy kicsit, érzem, ahogy a testem végig bizsereg, karmaim és szemfogaim megnyúlnak, a hajam megnő, és a rókafarkak is előbukkannak. A felhangzó döbbent kiálltásokra kinyitom a szemem és végig nézek a meglepett társaságon. Fél pillanattal később érzem, hogy valami ledönt a lábamról és két karcsú női kéz fonódik körém, a szám pedig hosszú, szőke hajszálakkal telik meg. Ahogy megszabadulok tőlük, pár centiről bámulhatok bele Luna örömtől ragyogó kék szemeibe, miközben Draco hangosan felkiállt.

 - Merlin szent alsógatyájára, mi a jó elvarázsolt varázspálca vagy te?

 - Hát az biztos, hogy nem – nevetek fel, majd a rajtam terpeszkedő lányra nézek. – Luna, én is nagyon szeretlek, de megtudhatom, hogy miért tepertél le?

 - Mert egy kitsune vagy, apa mesélt már róluk, de sosem hittem el, mert elvileg az utolsó ismert kitsunét az alapítók idejében jegyezték fel a krónikák és ő Mardekár Malazár apai nagybátyja volt.

 - Micsoda? – lepődött meg Blaise. – Honnan veszel te ilyeneket, én is, mint a többiek, ősi varázsló családból származom, de ilyesmiről még sosem hallottam.

 - Az én családfán is visszanyúlik addig és ezt az egyik családi krónikánkban jegyezte fel az egyik ősöm, aki közel állt a Mardekár családhoz még Malazár születése előtt. Malazár egyik ükanyja egy befolyásos Japán varázslócsaládból származott, de sem az említett nagybácsi előtt, sem utána a családban senkinél nem manifesztálódott ez a képesség, pedig a Mardekár vérvonal minden férfi tagjában benne volt a potenciál. A nagybácsinak, akinek a neve sajnos feledésbe merült, több gyermeke is született és Malazár mellett ők is tovább örökítették a vérvonalat.

 - Szent Merlin, de hát Voldemorton kívül nincs másik élő Mardekár leszármazott, Harry pedig biztosan nem lehet az, szóval mi volt ennek a kis történelemleckének az értelme?

 - Draco, biztos vagy benne, hogy nem lehet valóságalapja? Hisz vedd csak figyelembe, hogy Harry párszaszájú, a Süveg eredetileg a mardekárba akarta beosztani és csak úgy mellékesen, gondold át, hogy milyennek ismered, milyen személyiségjegyeket mutat fel, amivel állandó jelleggel meglep téged és a környezetében mindenkit. – Miközben Lunát hallgattam, csendben felálltam, őt is felsegítve és újra helyet foglaltunk, vagyis én belesüppedtem az eddig birtokolt fotelembe, Luna pedig legnagyobb meglepetésemre a karfáján foglalt helyet, közel húzódva hozzám. Gyorsan napirendre tértem efelett, és a szőke fiú felé fordultam, ő csak elmélázva bámult engem.

 - Mardekár leszármazottja vagy? – szegezte nekem a kérdést.

 - Igen. – feleltem nyugodtan, mire Neville döbbenten felkiáltott.

 - De hát te griffendéles vagy.

 - Igen, az is.

 - Ezt fejtsd ki kérlek egy kicsit bővebben, mert nem igazán értem – szólalt meg Pansy is.

 - Hidd el, még nekem sem tiszta. A koboldok igyekeztek felvilágosítani, de nem igazán fogtam még fel. De inkább kezdem a legelejéről. Miután így ébredtem, eléggé lesokkolódtam, de igyekeztem összeszedni magam. Egy kis nonverbális varázslattal eltüntettem a legszembetűnőbb változásokat, bár a magasságommal és a többivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Ezután elhoppanáltam az Abszolútra és bementem a Gringotts-ba, ahol a koboldok azzal fogadtak, hogy örülnek, hogy végre elfogadtam a meghívásukat és eljöttem. Mit ne mondjak, erre nem igazán számítottam. Mint kiderült, már nem egy levelet küldtek, hogy fáradjak be hozzájuk, hogy elintézhessük az öröklésemmel kapcsolatos teendőket…. Egy levelet sem kaptam kézhez.

 - Dumbledore – köpte utálkozva Theo.

 - Pontosan, Dumbledore, mint önkényesen kijelölt gyámom, kereken megtagadta, hogy a koboldok beiktassanak az örökségembe már tizenegy éves koromban és azóta is sötétségben tartott. Igen, nem Dursley-ék a kijelölt gyámjaim, hanem az Igazgató, aki odadobott nekik, hogy megtörjek és teljesen a befolyása alá kerüljek. A szüleim végrendeletéből aztán kiderült, hogy a kijelölt gyámom Sirius Black lett volna, akit szintén az Igazgató miatt halt meg…

 - Hogy micsoda? – nyögött fel Neville. – Ezt hogy érted?

 - Később ezt is kifejtem. Mint mondtam, a végrendeletből megtudtam ezt, valamint, hogy anyai ágon Mardekár Malazár, apai ágon pedig Griffendél Godrik leszármazottja vagyok, így aranyvérű varázslónak számítok és a varázsképesség manifesztálódás rám is érvényes. A koboldok beiktattak, mint a nemes és nagymúltú Potter, Mardekár, Griffendél és Black család fejét…

 - Black??? – kérdezte Luna és vele együtt visszhangzott Draco kérdése is.

 - Mardekár??? Nem Voldemort a Mardekár ház feje?

 - Igen, a Black család feje is én vagyok, mivel Sirius a végrendeletében engem jelölt meg, mint törvényes örökösét. És igen, a Mardekár ház feje is én vagyok. Rimpók, a Gringotts elnöke ezt úgy magyarázta, hogy amikor a Tusa végén Voldemort visszatért a vérem felhasználásának segítségével, valahogy mágikus értelemben az én vérem alá rendelte a sajátját, így elismerve a rangomat, vagy valami ilyesmit.

 - Akkor, ha jól értem, te most négy család feje lettél, igaz? Így te vagy a legbefolyásosabb varázsló az egész angol varázslótársadalomban. És ha igaz Luna története, akkor kíváncsi lennék, hogy a japán varázslók között mégis milyen rangot foglalnál el a társadalmi ranglétrán.

 - Ezt már sosem tudjuk meg, Blaise.

 - De akkor most konkrétan milyen titulusod lett, milyen előjogokkal rendelkezel és a legfontosabb, milyen néven jegyeznek innentől? – zúdította rám a kérdéseit Pansy, és a többiek is érdeklődve közelebb húzódtak.

 - Kizárólagos hozzáférési jogom lett mind a négy család fő széfjeihez, ingó és ingatlan vagyonaihoz, valamint az eddigi hozzáférési jogok körét saját belátásom szerint befolyásolhatom. Az Igazgató jogkörét teljes mértékben megszüntettem minden széfhez, mivel önkényesen, saját haszonszerzés céljából folyamatosan megdézsmálta a széfek tartalmát. Elviekben szavazati jogom van minden politikai szervezetben, négy szavazatot birtoklok a Varázslócsaládok Nemzetközi Szövetségében és szintén négy széket birtoklok a Wizengamot Tanácsában. A hivatalos megszólításom pedig Lord Harry James Potter-Black, a másik lehetőség a Lord Harold James Potter-Black Mardekár Griffendél lett volna, de egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy kizárjuk ezt az opciót – nevettem fel és a többiek is velem tartottak.

 - A kinézeteden kívül változott bármi is a varázsképességeidben? – kérdezte Luna.

 - Nem igazán vettem észre, ami eddig is megvolt, az egy ideje folyamatosan fejlődik, nem tapasztaltam nagy ugrást, de a szüleim levele alapján várható, hogy meg fog történni.

 - Milyen eddigiről beszélsz? És mire utaltak a szüleid? – érkezett a következő kérdés Pansytól.

 - Uhh, hát az az igazság, hogy a Tusa vége óta látom a szellemeket.

 - Ez nem újdonság, mindenki látja őket, akiben egy kicsi varázslat van.

 - Én nem azokra a szellemekre célzok, Nev, hanem azokra, akik a szeretteik megsegítése végett ragadtak itt és a valóságnak egy másik síkján léteznek. Be kell vallanom, hogy nagyon sok mindenben egy ilyen szellem nyitotta fel a szemem. Tavaly, a szülinapomon jelent meg előttem elsőnek teljes valójában, akkorra erősödött meg a képességem annyira, hogy ténylegesen láthassam. Ő mesélte el nekem, hogy Ron és Hermione ellenem hangolta a háztársainkat, hogy Nev-et átköltöztették, hogy meg kellene próbálnom egyezségre jutni a mardekárosokkal és hogy őt, az utolsó támaszomat Dumbledore küldte a halálba. – Végig néztem új barátaimon, akik az értetlenség különböző fázisaiban figyeltek engem, majd láttam, ahogy Luna szemeiben felismerés villan. – Jól gondolod, Luna, Siriusról van szó. A tanév végén közölte az igazgatóval, hogy a gyámsága alá akar venni, erre ő megtervezte az egész látomásos dolgot és odaküldte a keresztapámat, hogy meghaljon a védelmemben…

 - Várj, állj csak meg egy pillanatra. Hogy érted azt, hogy az Igazgató megrendezte? Lunával mi is ott voltunk, ugye nem arra akarsz célozni, hogy az egész az ő műve volt?

 - De igen, Dumbledore küldte nekem a látomást, pont úgy, ahogy egész iskolás életemben végig legilimenciát használt rajtam, hogy befolyásolja a döntéseimet.

 - De ugye már nincs rád hatással? – kérdezte Draco.

 - Nem, nincs. A Voldemorttal való összecsapás óta teljesen kizártam, ő pedig annak tulajdonította ezt, hogy akkora sokk ért, hogy teljesen bezárkóztam az elmémben.

 - Rohadék – visszhangzották barátaim. – Most is látod Siriust? – kérdezte Draco.

 - Nem, ő a Roxfortban maradt, hogy kémkedjen még egy kicsit, de nemsokára csatlakozik hozzánk az új információkkal.

 - Huhh, ez egy kicsit sok volt, de nem túl meglepő – folytatta. – És gondolom a szüleid üzenete a képességeidre, esetlegesen a képességeinkre vonatkozott, ugye?

 - Igen, azt írták, hogy a generációnkban hét olyan fiatal van, akiknek a képességei messze meghaladják a kortársaikét és hogy lesz egy idősebb társunk is, akit meg is neveztek. Valamint, hogy mind a négy házból két-két ember kerül ki. Az említett idősebbként Bill Weasley-t jelölték meg, aki így rögtön el is vitte az egyik griffendéles posztot, a másik pedig Neville-t illeti. Sejtéseim szerint én birtoklom az egyik, és meg ne sértődjetek, Draco a másik mardekáros posztot. Az egyik hollóhátas pedig szerintem Luna lesz. Így már csak három embert kell megtalálnunk, két hugrabuggost és egy hollóhátast, valamint rá kell jönnünk, hogy miben állnak a képességeink.

 - Dracót illetően egyet kell értenem veled. Nekünk hármunknak is kiteljesedtek a képességeink, erőteljesebb lett a mágiánk, de egyedül Draco volt az, akinek más képessége is megjelent. Míg Pansy bűbájolásból, Theo átváltoztatásból, én pedig bájitaltanból lettem sokkal jobb, addig róla kiderült, hogy képes az animágiára, azon belül is több állat alakját is fel tudja venni.

 - Bizony, a frászt hozta ránk, amikor elsőnek átváltozott egy sólyommá, majd, amikor megpróbálkozott visszaváltozni, először egy sakál, majd egy görény lett belőle – mesélte vigyorogva Theo, mire mindannyian felnevettünk. – Valószínű ezért sikerült az ál-Mordonnak olyan könnyen elvarázsolnia. További próbálkozások bebizonyították, hogy szinte minden állat alakját fel tudja venni.

 - Nagyon király. Tavaly mi is rájöttünk Lunával, hogy ő képes kvázi kommunikálni érzések és benyomások szintjén a mágikus lényekkel, és gyanítjuk, hogy ha betölti a tizenhetet, akkor olyan szintre fejlődik majd a képessége, hogy képes lesz telepatikus úton is kommunikálni velük.

 - Neville pedig a gyógynövénytanban jeleskedik nagyon, így most, hogy betöltötte a bűvös tizenhetet, szinte biztos vagyok benne, hogy valami hozzájuk kapcsolódó képessége fog kifejlődni. Valószínűleg képes lesz manipulálni őket, bár nem tudhatjuk, mert ugyebár nem igen volt még ideje rá, hogy gyakorlatban is letesztelhesse a képességeit. – merengett Luna álmatagon.

 - Azt hiszem a Billékkel Erdélyben eltöltött egy hét bőséges lehetőséggel szolgál majd a képességeink felfedezésére. Remélem veletek is folytonos kapcsolatban leszünk addig is, míg vissza nem térünk a Roxfortba az utolsó évünkre – néztem kérdőn a mardekárosok felé.

 - Ez csak természetes, elvégre Neville-t és téged is meg kell tanítanunk arra, hogyan legyetek jó mardekárosok – nevetett ránk Pansy.

 - Egyébként, Harry, nem akarsz esetleg kezdeni valamit a kinézeteddel? – kérdezett rá Theo.

 - De, igen, csak nem igazán tudom mit kellene vele csinálnom. Ötletek tartós frizura rövidítésre?

 - Szerintem a mugli módszerrel kellene megpróbálkoznunk, tudok egy kisebb bűbájt, ami blokkolja majd a természetes védekező mechanizmusodat, ami meggátolta a korábbi hajvágási kísérletek sikerességét.

 - Köszi, Luna, imádlak – nyomok egy puszit a még mindig a fotelom karfáján ülő lány arcára. – És a többi eltüntetésére lenne tippetek?

 - Szerintem a többinél alkalmazd továbbra is azt a módszert, amit eddig, bár, ha jól sejtem, a fülekre az nincs hatással. Azt hiszem az egyik szépségtrükkökkel foglalkozó könyvemben olvastam egy olyan bűbájról, amivel a lányok szokták ideiglenesen eltüntetni a szeplőiket, esetleg az anyajegyeiket. Ez a varázslat addig tart, ameddig fel nem oldod, de még utána kell néznem.

 - Örök hálám Pansy – mosolygok rá a másik lányra, tudtam, hogy ők ketten kitalálnak valamit. – Luna, akkor meginvitálhatlak téged és egy ollót, hogy megszabadíts ettől a lobonctól.

 - Ezer örömmel.

Egy kis koncentrálással a karmaim és a rókafarkak eltűntek, a hajamat meghagytam eredeti formájában és a két lány kíséretében elvonultam az egyik fürdőbe. Ott hosszas diskuráció, ollócsattogás és igazítás után hosszú, fekete fürtjeim megkurtítva, divatos, borzas frizurává alakítva meredeztek a világ minden tája felé.

Miután a délelőttöt átbeszélgettük, kiéhezve rohantuk meg az ebédlőt, ahol már ínycsiklandó ételekkel megpakolt, terített asztal várt minket. Ebéd után ismét összegyűltünk a nappaliban és lustálkodva, hallkan beszélgetve töltöttük a nap hátralévő részét.

A rákövetkező napokban hoppanálva végig jártuk Franciaország legnevezetesebb mugli és varázsló településeit, helyeit, Párizsban még az Eiffel torony legtetejére is felmentünk, és ott vacsoráztunk meg a varázslók számára elkülönített kis étteremben a legfelső emeleten.

Dracótól megtudtuk, hogy nyaralásunk utolsó előtti napján karnevált rendeznek Avignonban, és úgy döntöttünk, hogy azt semmiképp nem hagyhatjuk ki, így a délelőtt lázas tervezgetéssel és készülődéssel telt.

Indulás előtt nem sokkal mindannyian összegyűltünk ismét a nappaliban és megcsodáltuk egymás furábbnál furább jelmezét. Luna erdei tündérnek, Pansy igazi, muglik által elképzelt boszorkánynak, Theo, kitudja milyen indíttatásból kimonót öltött és szamurájnak öltözött be. Ezzel szemben Draco klasszikus vámpírjelmezbe, Blaise pedig Robin Hood kosztümbe bújt. Neville jelmeze volt számomra a legérdekesebb, ő talpig barnába öltözött, a végtagjain és a felsőtestén pedig igazi kúszónövények tekeredtek körbe, a fején pedig ágakból font bonyolult korona csücsült. Saját bevallása szerint ő volt az erdő őrzője. Az én jelmezem nem volt túl bonyolult, mivel a karnevál jellege megengedte nekem azt a szabadságot, hogy furcsaságaimat szem előtt hagyjam. Fehér nadrágomhoz, magas szárú, kényelmes bőrcsizmát húzzak, kék huszárkabátom fölé pedig egy hosszú, fekete, galaxis mintás köpenyt kanyarítsak, oldalamra pedig kardot kössek, így téve egzotikussá a kinézetem.

Szerencsére kötöttségek nélkül, felszabadultan élvezhettük a karneváli forgatagot, mert a hét közepén csatlakozott hozzánk Sirius, de mivel otthon semmi igazán jelentős dolog nem történt, így a beszámoló után vissza is tért Angliába. Mi pedig fejest ugrottunk a pihenésbe.

Ahogy az utcákon sétálgattunk, számos ember fordult meg utánunk és csodálta meg a jelmezeinket, nem egy le is szólított bennünket, hogy hogyan tudtuk kivitelezni őket. Főleg az én élethű rókatestrészeimet, mire mi csak nevetve annyit válaszoltunk, hogy varázslat…

Másnap fájó szívvel csomagoltunk össze és készültünk fel a hazaútra. Luna és Neville először hazautaznak, majd másnap hoppanálnak a kitagadott Weasley fiúk házához és onnan együtt indulunk Erdélybe. Dracóékkal megbeszéltük, hogy elsején a vonaton találkozunk, de addig is szinte napi kapcsolatban állunk majd a Kandallóhálózaton keresztül. Én pedig egyenesen a fiúkhoz hoppanálok, hogy éljek a felajánlott lehetőséggel, miszerint mindig van egy üres szobájuk számomra…

Kép forrása: Pinterest

A folytatással kapcsolatban nem ígérek semmit,

 de igyekszem, remélem nem kell majd annyit várni rá, mint erre.