2. fejezet
http://www.deviantart.com/art/Harry-Miroir-160479067
<< előző
2 évvel korábban
Az izzó fájdalom,
ami a jobb karomon végigcikázik, amikor a földre vetem magam a Gyilkos Átok
elől, majdnem az eszméletlenségbe taszít. Épp hogy csak sikerül eszméletemnél
maradnom és elkerülnöm a következő átkot. Nehéz koncentrálnom, hisz Cedric
élettelen teste csupán méterekre fekszik tőlem. Őt nem tudtam megmenteni és még
ez a szörnyeteg is visszanyerte a teljes erejét, nem tehettem ellene semmit, de
nem adhatom fel. Életben kell maradnom a többiekért, a barátaimért, Siriusért.
Szembeszállok vele, bár tudom, hogy nem sok esélyem van ellene, de meg kell
próbálnom. Mikor átkaink találkoznak és a pálcáink összekapcsolódnak,
hihetetlen dolog történik. Szellemalakok jelennek meg Voldemort pálcájából
előkúszva, nem hiszek a szememnek, amikor felismerem köztük Cedricet, majd az
utolsóként alakot öltő szüleimet. Az ő segítségükkel képes vagyok Cedric testét
magammal húzva eljutni a kupához és azt megfogva elmenekülni a temetőből.